Így állj fel a párkapcsolati veszteségeidből, hogy neked is boldog párkapcsolatod lehessen!

Hangzik el az elsők között ez a kérdés az egyéni konzultációkon. Sokan fordulnak hozzám azzal a felismeréssel, hogy észrevettek egy mintát a kapcsolataikban, hogy szinte mindegyik ugyanúgy indult és ugyanúgy is romlik el…

És nem értik mitől van ez, de nagyon akarnak rajta változtatni, mert nem akarják boldogtalanul leélni az életüket egyedül, társ és családban élés nélkül.

Vágynak a kapcsolódásra, de nagyon félnek is tőle, hogy újra kockáztassanak és kitegyék a lelküket egy nagy és fájdalmas csalódásnak, mert úgy érzik, azt már nem bírnák el.

Ilyenkor legtöbbször a barátok, közösségi média, család azt tanácsolja, hogy engedd el, és menj tovább….

Na ez a tanácsa az, amivel az égvilágon semmit nem tudnak kezdeni.

Mert egy veszteséget élnek át. (Mondhatnám úgy is, hogy „gyászban” vannak. Gyászolják a kapcsolatukat, mert egy párkapcsolat elvesztése és annak feldolgozása metodikában nem sokban különbözik egy szerettünk elvesztésétől.)

Nagyon kevés érzés rosszabb attól, hogy akit szeretünk és szeretnénk szerető figyelmemmel elhalmozni, az nem, hogy nem szeret minket, hanem más embernek adja a szerető figyelmét és így megélünk egy szeretetvesztés élményt.

És így kellene továbblépni? Erőszakosan, mert nincs más választásunk? Ezzel a feldolgozatlan veszteséggel? És ami ronthat a helyzeten: hány feldolgozatlan kapcsolat veszteségét cipeljük már kapcsolatról kapcsolatra?

Így szerintem nem lehet egészséges, önbecsüléssel, önbizalommal teli, reális én-képpel és egészséges kötödéssel kapcsolatot kialakítani.

De az egyik legfontosabb amit tudnod kell, hogy ha rád is igazak az eddigiek, erről az egészről nem tehetsz.

Ami a múltban történt és nem láttad, azért felesleges hibáztatni magadat tovább, mert nincs ráhatásod a múltra.

De amire van ráhatásod, az a jelened és a jövőd.

Hogy hogyan csináld jól a JÖVŐBEN!