A megcsalás játszmája

Talán nincs olyan pasi vagy nő a világon, akit ne csaltak volna meg.

Sajnos annyi alacsony önismerettel rendelkező ember van, aki keresi önmagát, hogy ebből egyenesen arányosan következik az előbbi kijelentésem. Sokan észre sem veszik, hogy folyamatosan megcsalják a másikat. Miért is gondolom mindezt és milyen összefüggés van az önismeret és a megcsalás között? És egyáltalán mi számít megcsalásnak.

Nos ha az embernek nincs kellő tapasztalata a világban önmagáról, nem is lehet reális önismerete. És akinek nincs kellő mennyiségű infója magáról, több időt szentel a pénz és az információ gazdagság megszerzésére. A „nem élte ki magát” egyenlő a nincs kellő infója magáról, és a „több pénz több boldogság” ugyancsak azzal egyenértékű, hogy valaki nem tudja, mi tenné boldoggá.

Az a munkamáiás férfi, a nőhöz hasonlóan szintén magányos a párkapcsolatban és azért dolgozik reggeltől estig. Persze becsaphatja magát és ráfoghatja, hogy a pénzért csinálja és azért, hogy mindent meg tudjon adni a családjának, de valójában ez hazugság.

Én a kauzalitásban (ok-okozat) hiszek és éppen ezért rendszer szinten gondolkodok. Vagyis minden hat mindenre. A munkamániás pasi vajon mit kezdene magával és a családjával, ha egész nap otthon kellene maradnia? Megmondom. Előbb vagy utóbb rájönne, hogy mennyi mindenből kimarad és mennyi mindent nem tud az otthoni dolgokról (háztartás, gyerekek szokásai, stb.) és emiatt magányosan érezné magát. Tanácsadói tapasztalataim szerint nagyon sok ember menekül munkába párkapcsolati problémái elől (sokszor persze nem tudatosan). Vagyis azért dolgozik annyit, mert magányos és a munkamániája sajnos ezt még jobban elmélyíti, vagyis még magányosabbá teszi.

Hiányzik a kapcsolatban az intimitás, akkor nagyobb valószínűséggel keres egyik vagy másik fél egy harmadik szereplőt az életébe. A harmadik szereplő pedig lehet személy, tárgy (pl. pénz) vagy akár cselekvés (pl. hobbi, munka, kényszertünet) is. És ebből fakadóan megcsalásnak számít bármely harmadik szereplővel való túl sok „együttlétünk”.

Nagy hibát követ el az, aki csak a másik „személyt” (mint mondtam ez lehet akár tárgy vagy cselekvés is) hibáztatja azért, mert magányos a párkapcsolatában vagy megcsalták. Mivel minden mindennel összefügg (kauzalitás), így sem egyik, sem másik nem hibás önmagában, csakis együtt.

Ha meg akarjuk oldani a problémát, akkor ennek lépései:

1. Nézzünk mélyen magunkba, mi mit ronthattunk el, hogy ez kialakulhatott és mindezt mondjuk is el a párunknak.
2. Kérjük meg partnerünket, hogy ugyanezt Ő is tegye meg.
3. Tűzzenek ki közösen új célokat, amik mellett mindketten egyaránt el tudnak köteleződni.
Olykor előfordul, hogy a párkapcsolatot olyan gyermekkori sémák mérgezik, amiket felnőttként játszunk partnerünkkel. Mivel ezek nem tudatosak, így sokszor nem is kerülnek belátásra. Ha azt érezzük, hogy az a párkapcsolati probléma már nem először fordul velünk elő, vagyis már több korábbi partnerünkkel előjött, érdemes a rossz sémáinkat is feltérképezni és fókuszáltan dolgozni magunkon.

Ha szeretnéd érteni a benned zajló folyamatokat, akkor kattints a megnézem gombra és nézd meg hogyan tudok segíteni neked!