Párkapcsolat és magány

Magányosan a párkapcsolatban.. és a kiút

 

Az ember társas lény, ezért törekszünk baráti és szerelmi kapcsolatokra. Ez is egy, a legfontosabb szükségleteink közül, hiszen az életben maradásunkat szolgálja. Leegyszerűsítve a barátok a „többségben az erő”, a szerelem pedig az „utódról való gondoskodás” elvén alapul. Ha éhesek vagyunk, feszültek leszünk és ez a belső nyomás arra ösztönöz bennünket, hogy élelem után nézzünk. Ehhez hasonlóan, ha a kapcsolatainkban nincs meg az egyensúly, ami a bizalomra, a törődésre és a tiszteletre épül (egyesek ezt nevezik harmóniának), akkor konfliktusok jelentkeznek. Vagyis nem csupán „elvagyunk kapcsolatokra” van szükségünk, hanem „minőségi kapcsolatokra”.

A magány érzése több mindenből táplálkozhat. A sok elvárás, amik kívülről mérgeznek bennünket (társadalmi, munkahelyi, családi,stb.) magukban hordozzák a frusztráció veszélyét, ezt követően pedig hajlamosak vagyunk bezárkózni, ami otthon távolságot teremt a többi családtaggal szemben. Ugyanakkor számos kapcsolat a megszokás miatt egy idő után ellaposodik, unalmassá válnak a közösen eltöltött napok és egyre nagyobb hangot ad a magányosság érzése. Pedig vegyük észre, a közös élet új színt is visz a kapcsolatba, új közös célok, álmok jönnek, amelyek során a pár mindkét tagja változik.

A változás persze fejlődéssel jár, s ha nem tudjuk lekövetni a másikban zajló változásokat, akkor lemaradunk, eltávolodunk és magányossá válhatunk. Utóbbi elkerülése céljából fontos, hogy merjük megmutatni saját álmainkat, terveinket és akarjuk megismerni a másik vágyait és félelmeit is.

A gyermeket nevelő pár esetén pedig sokszor elviszik a gyerekek a fókuszt, és megfeledkeznek a férfi-női igényekről. A gyerek megszületése után már csak anya és apa szerepeket visznek és a férj, feleség igényei háttérbe szorulnak, majd szép lassan el is tűnnek. Majd amikor a gyerek(ek) kirepül(nek), nem tudnak mit kezdeni a másikkal, és ha nem találnak újra egymásra, akkor bizony magányosan élik tovább hétköznapjaikat.

Az intimitás és a közelség játszmája arról szól, hogy attól hogy együtt vagyunk a másikkal még nem lesz intim a pillanat, mégis sokszor azonos élményként éljük meg, aztán nem értjük, miért nem működik. A lényeg, hogy önmagam tudok-e lenni a másik mellett. Ehhez első lépésben el kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és nem a másik elvárásainak megfelelően kell viselkednünk. Ha ez megvan, akkor a második lépés, mutassuk meg magunkat, fedjük fel valódi arcunkat, vágyainkat, félelmeinket. Ha mindez elfogadásra talál a másik személyben (3. lépés), akkor megvalósul az intimitás, vagyis a teljes értékű, bizalmas, bensőséges és meghitt pillanat.

Ha többet szeretnél tudni a párkapcsolati sémákról, akkor kattints a “Tovább olvasom” gombra!